Kaleidoszkópia kiállítások 1. Hulladékból termék

,,2011-től a Kaleidoszkópia kiállítás sorozat váltja, az eddig nagy sikerrel működő ,,mű-hely-szín” sorozatunkat. Az új tárlat változatos témákkal foglalkozik, melyek megnyitóját minden alkalommal egy előadás kíséri, így számos érdekességet  megtudhatunk az adott témával kapcsolatban.

Ezúttal Hulladékból termék című, kiállítással egybekötött előadássorozatunk megnyitójára várjuk a kedves érdeklődőket 2011. január 14-én, pénteken du. 17.00 órakor."

Helyszín: Gárdonyi Géza Művelődési Ház és Könyvtár
13-as terem, emelet

TOVÁBBI RÉSZLETEK ITT OLVASHATÓAK (katt alább!):
http://www.ggmuvhaz.hu/2011/01/03/hulladekbol-termek/


Családi program, a belépés díjtalan.

Láttam már a televízióban is egyet-mást a szelektív hulladékgyűjtésről és az újrahasznosításról - de az élő találkozás varázsával semmi sem vetekedhet :), mondják. Így volt ez pénteken is, amikor körbejártam a HULLADÉKBÓL TERMÉK kiállítás vándortárlatát. (Ami egyébként 2011. február 4-ig nyitvatartási időben bármikor megtekinthető a művház 13-as termében, az emeleten.)

Ami első ránézésre talán 'szemét', arról a következőben kiderülhet, hogy papír-váza, papír-fotel avagy újra-pohár, műanyagból. Gelencsér János, a Gaja Egyesület lelkes tagja -és sok-sok éve a meteorológia és a klímaváltozás tanulmányozója!- jóvoltából láthattunk felvételeket a helyes illetve helytelen hulladéktárolásról, úgy hétköznapi mint ,,ipari" szinten, és kaphattunk további tippeket is, például arra nézvést: miből áll az ideális komposzt? :) Nem gondoltam volna, hogy a diólevelekkel két-három évet(!) is várnom kellene, ha azt akarnám, hogy újra az anyaföld(em) része legyen, olyan magas a természetes savtartalma.

Az alábbi linken a Lakáskultúra magazin cikke olvasható a papírbútorokról, 2009-ből:
http://www.lakaskultura.hu/hirek/papirbutor-42213.html

Jánostól azt is megtudhattuk, hogy az új, tehát nem újrahasznosított papír előállítása nem csak hőt, de rengeteg VIZET is igényel, márpedig friss kutatási eredmények szerint körülbelül 50 év múlva a Föld édes-, tehát ivóvíz készlete vészesen megcsappan majd, ha ezt a felhasználási tempót tartja kék bolygónk mintegy 7 MILLIÁRD(!) lakója.

Az Aral-tó ,,Kazahsztán és Üzbegisztán határvidékén, a Kaszpi-tengertől keletre, a Turáni-alföldön elhelyezkedő lefolyástalan sóstó. 1960-ban még a Föld negyedik legnagyobb tava" volt, írja róla a Wikipédia internetes enciklopédia. Mára csupán elenyésző kékes foltocska a műholdfelvételeken.
Ha fürdés közben (a szappanozós szakaszokra :) ) elzárjuk a vizet, vagy ugyanezt tesszük, miközben alaposan megtisztítjuk a fogainkat, ha nyáron nem használunk többet a kelleténél, bármennyire is kívánnánk a hűs vizet - máris tettünk valamit gyermekeink, unokáink élhető jövőjéért. Ez is lehet (karácsonyi) ajándék, ráadásul semmibe sem kerül, csak kis odafigyelésbe.

Emlékszem egy kedves könyvélményemre, Antoine de Saint-Exupéry leírására, amikor észak-afrikai barátját elvitte egy vízeséshez. A korábban sivatagi körülményekhez szokott jóember szinte sokkot kapott a (látszólag) korlátlanul áramló víztömeg láttán.
A hatás, gondolom, fordítva is sokkoló lehet...

- OT